Kalotaszentkirályról indulunk Bánffyhunyad, majd Sztána fele.

A rövidítés ajánlott, Kalotadámos (Dămușu), Jákótelke (Horlacea), és innen a legelőn keresztül Nyárszóig (Nearșova), mert ebben az esetben az E 60-on (ami rendkívül forgalmas) csak 500 métert kell megtenni.

Rátérünk a Sztánára vezető útra. Amint átkeltünk a vasúti síneken, Zsobokig csak gurulunk.

Az út kiváló minőségű, egyáltalán nem forgalmas, a táj dimbes-dombos, tág legelők és tölgyfák szegélyezik. Sztána egy eldugott, kellemes kis falu, szálláslehetőséggel. A faluvégi tanyát elhagyva, mezei úton haladunk, vissza a vasúti sínekhez a mezőn. A síneken átkelve, kis sikátorok vezetnek a Koós Károly tervezte Varjúvárhoz, amelyet nyári rezidenciának szánt. 

Kalotanádas határába érkezünk, ugyancsak mezei úton és kis kerülővel leereszkedünk a faluba. Egy gyönyörű völgyben, kövezett úton folytatjuk Jegenye felé, útközben megállhatunk egy helyi szénégetőnél.

Jegenye határába érkezvén, jobbra, az E 60-as fele fordulunk és a főúton szintén jobbra 800 métert haladva Magyargyerőmonostornak vesszük az irányt. Monostoron és Magyarvalkón is meglátogathatjuk a református templomokat. A magyarvalkóit kifejezetten ajánljuk, hiszen Kalotaszeg legszebb templomáról van szó. 

A túra során nagyon kevés az erdő. A vidék jellegzetesen kalotaszegi: dombok, völgyek, legelők, elszórt ligetek, szinte kopárnak mondaható, de a maga módján nagyon szép. A tájat szinte ellenpontozza a kalotaszegi népművészet, amely rendkívül díszes. Bármelyik faluban, ha megkérdezünk egy helybelit, biztosan tud ajánlani cifra szobát, amit semmiképp ne hagyjunk ki. Ezekben a szobákban a magyar folklór legszebben díszített, virágmintákkal festett bútorait láthatjuk.